Lehet szólni kellett volna

Több iskolában hallottam már arról, hogy létezik projektnap. Ez, amennyiben jól tudom, minden osztálynak a rendelkezésére áll egy tanévben, általában 2-3 nap. Az, hogy ezt mikor használják fel, az adott osztályon múlik, a lényeg annyi, hogy valami olyan kirándulást kell szervezni, ami az igazgató szemével nézve is értelmes. Hát ez nem egyszerű feladat. Egyik tanár ismerősöm (nem régen kezdte a pályát) megkért, hogy segítsek neki megszervezni egy kétnapos osztálykirándulást. Természetesen elfogadtam a felkérést, és bár tudtam, hogy iszonyú király programokat találnék ki, a szigorú igazgató miatt kétszer is át kell gondolnunk, hogy merre visszük a srácokat.

Miután kiválasztottuk a célvárost, kerestünk szállást. Egy csinos kis panziót találtunk, mely közel van a belvároshoz, így nem kell sok időt eltölteni a helyi utazgatással. Ezután összeírtuk a programtervet, majd módosítottuk, és végül benyújtottuk az igazgatónak. Egy-két programra húzta a száját, de sikerült meggyőzni, hogy a kikapcsolódás is szükséges a diákoknak, hiszen ennek köszönhetően később könnyebben befogadják a különböző kulturális programokat, például az esti színházat.

Eljött a nap, már gyülekeztünk az iskolánál, mikor néhány szülőjelezte, hogy szeretne jönni. Így viszont kevésbé fértünk volna el a buszon (a szállásról ne is beszéljünk, de szerencsére ismertem a helyet, tudtam, hogy megoldjuk). Így az a döntés született, hogy én külön kocsival vittem el őket. Tartottuk is a menetrendet, mikor hirtelen elkezdett nagyon fura hangokat adni a kocsi. Felhívtam kedves tanár-barátomat (az övé volt), mire ő közölte, lehet említenie kellett volna, hogy kevés a motorolaj. Hát igen, kellett volna. Persze az én hibám is, hogy nem tűnt fel a kis vészjelző világítása. Várjunk csak! Nem is világított, ugyanis mint kiderült, több hibajelző sem működött megfelelően. Fantasztikus.

Egy ideig ott álltunk az út szélén, várva valami csodára. Ez nemsokára meg is jött, egy kedves autós megállt, mi elmondtuk neki a problémánkat, hogy kellene motorolaj, mire ő elvontatott minket a legközelebbi autószerelőbe, ami nem is volt messze, egy kis faluban. Ott az autószerelő kérdezte, hogy mégis milyet szeretnénk bele. Hát igen nagy volt a választék, de végül sikerült kiválasztanom a (szerintem) legjobbat. Ehhez elővettem egy másik ismerősömtől kapott tudásomat.

Többször elkísértem vásárolni, és szakszerű oktatást kaptam a témával kapcsolatban. Először is a motorolaj feladata, hogy az alkatrészek fémes érintkezését megakadályozza, ezáltal ne kopjon el. Ma már rendkívül erős motorokat gyártanak, így a terhelésük is igen nagy. Ezért fontos, hogy az olaj megóvja az alkatrészeket, különben havonta lehetne szervizbe vinni az autót. Továbbá mindenképpen olyan kell, ami kibírja a fagyot, és a kánikulát is. Ez érthető, főleg amilyen szélsőséges szokott lenni az időjárás. És nem elhanyagolható szempont, hogy városban (rövid távon), vagy autópályán használjuk az autót. Mivel a barátom mindkét opciót használja igen sűrűn, így olyat vettem, ami mindkét fajta autózásnál kiválóan megtartja a motor teljesítő képességét. Mint később kiderült, ő is ezt szokta venni, innen. Karácsonyra kapott is tőlem egy 4 literes kiszerelést, hogy mindig legyen az autóba neki tartalék. Nehogy úgy járjon, mint mi a kiránduláson (ami végül remekül sikerült).

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.