A nyári szezonban mindig kapunk egy vagy két kisegítő diákmunkást. Elég vegyes a felhozatal, van olyan, aki azt hiszi, hogy azért fizetik, hogy reszelje a körmét és néha unottan rámosolyogjon egy-egy vendégre. Az olyanokkal nem szoktunk kesztyűs kézzel bánni. Ha meg tudjuk nevelni az első hét alatt, akkor nem teszünk panaszt, de ha nem sikerül, akkor sajnos a felsőbb vezetésre kell bíznunk az ügyet.
Tavaly nyáron az egyik lány már az első napon legalább három keresztrejtvény-újsággal állított be. Reggel még nem szóltam semmit, végülis lehet, hogy pangásra készült – bár júniusban egy Balaton-parti szállodában arra nem nagyon lehet számítani -, de azért amikor az ebédszünet után elővette az újságokat, és teljesen beletemetkezve arra sem figyelt fel, ha vendégek jöttek, megkérdeztem, hogy miért ez a fajta bedolgozás keltette fel az érdeklődését. A válasz az volt, hogy ő eredetileg otthoni munkát keresett, de nem talált megfelelőt, és anyukája szerint fontos, hogy gyakorolja a németet, úgyhogy eljött ide. Felvilágosítottam, hogy a keresztrejtvényein keresztül nem fog jobban beszélni németül, úgyhogy legyen szíves, és foglalkozzon a vendégekkel. Azt hiszem, kicsit megszeppent, gyorsan elpakolta az újságokat és többet nem is nagyon láttam őket nála.