Tegnap délután odajött hozzánk, a recepcióba egy középkorú férfi, és megkérdezte, hogy nem adott-e le itt valaki egy bukósisakot. Körülnézünk, hátha az éjszakás kolléga valahova eltette, de nem láttuk sehol. Erre a pasi elkezdte mondani, hogy pedig milyen jó darab volt, ráadásul nem is olcsó – meg se meri mondani, hogy mennyit fizetett érte –, a legdurvább bukósisak teszten is hibátlanul átment, még jól is nézett ki és ebbe végre nem fülledt be a feje annyira, mint a korábbiakba. A hosszú leírást kivártuk, majd újfent közöltük, hogy sajnos nem tudjuk, merre lehet ez a csodabukó, de adja meg a szobaszámát – vagy majd ha elhagyja a szállodát, a telefonszámát –, és ha meglesz, feltétlenül értesítjük. Erre megnyugodott, és elment.
bukósisak tesztek
Ma reggel pedig látjuk, hogy jön le a kedves feleségével – mindketten motoroznak –, és ott tart a kezében egy, a leírással hajszálpontosan megegyező sisakot. Hát nem mondom, azért szólhatott volna, hogy megtalálta a szeme fényét, mert azóta kb. mindenkitől kérdezgetjük, hogy nem látott-e egy bukósisakot. Na, mindegy. Végül is első a vendég, a lényeg, hogy meglett, amit keresett… De azért mégis, egy félmondatot igazán odalökhetett volna, hogy köszi, megtaláltam…