Azt igazán nem lehet mondani, hogy a recepciósok élete unalmas lenne. Azaz, biztosan van olyan hotel vagy vendégház, ahova kevés ember tér be, azok is csak ritkán, ott valóban nem történik olyan sok említésre méltó dolog. Nem úgy nálunk! Már negyedik éve dolgozom jelenlegi munkahelyemen, jelenlegi pozícióban. Recepciós vagyok, nagyrészt napközben, csak nagyon ritkán éjszaka. Akkor is csak azért, mert helyettesítek.
ausztriai munkavállalás
Annyi féle és fajta ember jön-megy errefelé, hogy már egy ideje fontolgatom, hogy megírom az érdekesnek ígérkező történeteket. Még nem tudom, honnan fogom kezdeni és azt sem, hogy mi sül ki az egészből, de azt remélem, hogy nem csak én, hanem minden olvasó jól fog szórakozni a sztorikon.
Pár héttel ezelőtt például bejött egy férfi, akinek szállodája van Dél-Ausztriában. Németül kezdett el beszélni, hát én is úgy válaszoltam. Amikor látta, hogy jól megy ez a nyelv, hirtelen magyarra váltott, és kijelentette, hogy fel vagyok véve. Próbáltam leplezni meglepettségemet, és megkérdeztem, hogy mégis hová. Ekkor kezdte el ecsetelni, hogy neki hol van szállodája, és igazán nem utasíthatom vissza, hiszen az ausztriai munkavállalás kész főnyeremény. Azt is hozzátette – gondolom, valamilyen marketing-tanfolyamon tanulta a mondatot -, hogy akinek tiroli állása van, sose bánja meg. Hát lehet, hogy igaza van, egyelőre még nem próbáltam ki.